Beszámoló – Orfű Spartan Beast & Sprint (2020.06.27-28.) 1. rész

Ahogy azt a legtöbben saját bőrünkön is tapasztalhattuk, a pandémia okán bevezetett korlátozó intézkedések erőteljesen hatással voltak a sport világára is. Így nem meglepő, hogy igazán szívderítő érzés volt ismételten belecsöppenni a spártai közegbe. Az eredetileg áprilisra tervezett Veszprém Spartan Honor Race után, az orfűi Spartan hétvége lett volna a hazai Spartan Race versenysorozat második, nyári állomása. Ám előbbit, az időközben kialakult járványhelyzetre tekintettel el kellett halasztani. Ennél fogva, a számítottnál kissé hosszabbra nyúlt a két Spartan verseny között eltelt kényszerszabadság időtartama. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mindazok számára, akik valaha részt vettek már egy ilyen versenyen és magával ragadta őket a Spartan Race varázslatos és adrenalinnal átszőtt légköre, azoknak egy-egy ilyen versenyt megelőző napok gyermekkorának Karácsonyát idézik, melynek előestéje mindig nagyfokú izgatottsággal telt.

Ez különösen igaz volt az orfűi verseny tekintetében, hiszen sokáig bizonytalan volt, hogy a körülmények hétről-hétre, napról-napra történő alakulása lehetővé teszik-e majd a verseny tervezett időpontban való megtartását, vagy ezt is szükséges lesz halasztani. Végül a várakozást siker koronázta és hosszú idő után a spártai közösség egyszerre ébredhetett csipkerózsika álmából a hivatalos közleményt olvasva, mely szerint engedélyezték a verseny megfelelő óvintézkedések mellett történő lebonyolítását.

Megindult hát a visszaszámlálás az Orfű Spartan Beast & Sprint hétvégéig. Fel kellett kötnöm a gatyát, hiszen a koronavírus miatt a 2020-as tavaszi szezon teljes egészében borult, ennek eredményeképp előállt az a helyzet, hogy több hónapos szünet után kapásból a Spartan Trifecta leghosszabb és legkeményebb távjával, a beasttel kellett szembenéznem és nem tudtam, hogy az eltelt hónapok alatt vajon mennyire estem ki a ritmusból.

A versenyt megelőző napon felkerült mind a sprint, mind a beast táv hivatalos pályarajza, így lehetőség nyílt tanulmányozni az előttem álló táv hosszát, a leküzdendő szintemelkedést, az akadályokat és azok számát is. Az orfűi versenyhétvége már ekkor számos újdonságot ígért, hiszen a pályarajzon szerepelt néhány új, számomra eddig ismeretlen akadály is.

Egyébként az első, amit kapásból megnéztem, hogy szerepel-e a listán a számomra leginkább rettegett akadály…és szívemben keserédes érzelmekkel konstatáltam, hogy a szombati beasten szembe kell néznem az én „bármit, csak ezt ne” akadályommal. 😀

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még mindig a verseny előtti napon vagyunk, amikor is a szokásosnál is nagyobb gondossággal készítettem össze a menetfleszerelést (magnézium, energia zselé, szőlőcukor, vegán protein szeletek stb.) az előttem álló, kétnapos spártai megmérettetésre. Úgyhogy ekkor már ezerrel hangolódtam a versenyre és igyekeztem átkerülni a „na, akkor hétvégén od@b*#&k” tudatállapotba.

Végül felvirradt a szombati beast napja. 21 km, 793 m teljes szint és 33 akadály várta a Mecsekben, hogy leküzdjem. A versenyközponthoz közeledve, már hallani lehetett a rajtoló futamok moraját. A járványhelyzet miatt eszközölt óvintézkedések következtében, a versenyközpontba – felnőtt kategória estében – ezúttal csak a rajtszámmal rendelkező versenyzők léphettek be, ők is csak a kötelező lázmérést követően a rajtjuk előtt 45 perccel.

Óvintézkedés gyanánt szükségszerű volt a magas létszámú mezőny pályán való eloszlatása is, ennélfogva a rajtoltatás menetét is szükséges volt módosítani az eredetileg tervezetthez képest, amely némileg átírta az én eredeti rajtidőpontomat is. Így 11:05-kor rajtoltam, 10 perccel korábban az eredetileg tervezett 11:15-höz képest. A rajtok 50 fős csapatokban, 5 percenként követték egymást. A rajtzóna mellett három, egymástól elkülönített bemelegítő zóna került kialakításra, ahová a soron következő rajtolni készülő futamokat várták. Az alapos bemelegítés után aztán e karámokból tereltek át a starthoz, ahonnét kitörve felbőszült bikaként szabadulhattál rá a pályára.

Egyébként az ember joggal érezhette magát egy texasi rodeón valahol a sivatag közepén, hiszen az időjárás perzselő nappal és 35 ⁰C körüli hőmérséklettel kedveskedett. De akkor, és ott nem létezett az a forróság, amely képes lett volna felperzselni a bennünk tomboló küzdőszellemet. Amikor felállsz a startvonalra, majd elönt az adrenalin és a rajtoló tömeg egyszerre zengi, hogy AROO!! AROO!!, akkor már szinte önkéntelenül kerít hatalmába a spártai virtus és várod, hogy lerohand a pályát és ledózerolhasd azt, miként a bátor 300 tett ezt a perzsa seregekkel. Majdhogy nem hallod a túláradó adrenalintól zúgó füledben, a talán sokak számára a 300 c. filmből ismert mondást, melyet a spártai nők mondtak a csatába induló férjeiknek/fiaiknak: „A pajzsoddal térj vissza, vagy azon hozzanak!”.  Így hát, ennek szellemében rajtoltunk el.

To be continued…

Sporttársi üdvözlettel,

Balázs

Hozzáadás a kedvencekhez