Keresztes Zsolt

Keresztes Zsolt vagyok, para-akadályfutó.
Számomra több, mint 26 évnek kellett eltelnie, hogy a sport az életem szerves részévé váljon. Tipikusan az a diák voltam, aki még a kötelező tornaóráról is kibúvót keresett, ha épp nem focizhatott. Persze, falusi gyerekként, a mozgás garantált volt télen-nyáron, de soha nem sportoltam tudatosan és soha nem gondoltam volna, hogy nekem a sport valaha is akkora mozgatóerő tud lenni, mint amit most nap, mint nap tapasztalok.

Az első komolyabb sport-próbálkozásom az az egyetem elvégzése utáni időszakra tehető, amikor belekóstoltam az edzőterem és a súlyzós edzés világába. Az egyetlen motivációm a kockás has volt, így nem csoda, hogy a kitartásom és a lelkesedésem eléggé ingatag lábakon állt. 1-1 kiadós izomláz után például, napokig a terem közelébe se mentem.

2013-ban kiköltöztem Angliába. Itt az elején rávoltam kényszerítve, hogy sportoljak, mivel bringával jártam be az éjszakai műszakba, és az esős, hideg ingázások jók voltak arra, hogy megpiszkálják azt a bizonyos komfortzónát. Mellette újra elkezdtem a súlyzós edzést, de sehogy se találtam a motivációt, hogy heti 4x-5x bejárjak a terembe.

Aztán 2016 májusában a sors felkavarta az állóvizet. Megjelent egy dudor a bal lábszáramon, persze, én, mint egy normális ember, nem mentem orvoshoz vele. Mindig megmagyaráztam magamnak, hogy épp mitől aszimmetrikus a két lábszáram. Azt gondoltam, hogy biztos túl edzettem a bal vádlim azon a bizonyos láb napon, plusz az autóm kuplungja is extra kemény volt. Szóval magyarázat az akadt bőven… Mikor később, júliusban rám szakadt a fájdalom, akkor elkezdődött egy hosszas, 13 hónapot felölelő kalandtúra.
Számtalan átszenvedett nap és megannyi hosszas vizsgálat után, kiderült, hogy az a dudor valójában egy rosszindulatú daganat, aminek a kezelésére mihamarabb el kell kezdenem a kemoterápiát. Szerencsémre, sikerült fejben végig erősnek maradnom és tudtam, hogy az életemért küzdök, szóval az, hogy feladjam nem volt opció.

Viszont hiába toltam végig 6 kör magasdózisú kemót, a daganatot nem sikerült teljesen kitakarítani, így úgy döntöttünk, térd fölött amputálni kell a bal lábamat.

Kerek 2 hónapom volt rákészülni a műtétre. Ez a 2 hónap pedig azzal telt, hogy tervezgettem az én kis mozgássérült életem, protéziseket tanulmányoztam, megálmodtam a jövendőbeli robotlábamat, és motivációs podcasteket hallgattam, videókat néztem. Így bukkantam rá 2 olyan személyre, akik a Spartan Race nevű, akadály futó versenyen bizonyítják, hogy lehetetlen nem létezik. Látva azt, hogy pl. Kacey McCallister, dupla amputáltként vagy Maros Kudlik 1 lábon, 2 mankóval teljesít 21+ km-es távokat, elhatároztam, hogy én is kipróbálom magam ebben a sportban.

Fél évvel az utolsó kemoterápia után, hazaköltöztem Bélafalvára, és csatlakozva kézdivásárhelyi Spartan Training Group csapatához, céltudatosan kezdtem el edzeni. Itt főként saját testsúlyos és kettlebell gyakorlatok teszik ki az edzések nagy részét, szóval egy új világba csöppentem a súlyzós edzések után. Hála a vérprofi edzőmnek, hamar rájöttem, hogy rengeteget kell fejlődnem, ha komolyan gondolom azt a bizonyos Spartan futamot.

Az első versenyemen, teljesen kimaxoltam a határaimat. Folyamatosan görcsöltem és szenvedtem jó pár akadálynál. De még így is élveztem minden percét. Tisztán emlékszem a célba érkezés euforikus pillanatára. Arra, ahogy örömkönnyekkel a szememben rájöttem, hogy a Spartan az a sport, amire nekem szükségem van.
Az azóta eltelt 1.5 évben, az életem részévé vált az akadályfutás. Az edzéseknek hála, egy olyan közösség tagja lettem, ahol folyamatosan feszegethetem a határaimat, a futamokon pedig, a saját bőrömön tapasztalom meg, hogy korlátok csak a fejünkben léteznek. A 2019-es szezonban, sikerült 4 Trifectat összegyűjtenem. (1 Trifecta a 3 alap Spartan futamból tevődik össze: Sprint, Super és Beast), vagyis összesen 12 versenyt teljesítettem sikerrel. Ez nyers adatokban: 170 pályán megtett km, 321 leküzdött akadály és 8900m szintkülönbséget jelent. Mindezt 1 lábon, 2 mankóval.

A sportnak köszönhetően most egy teljesen új szemléletmódban tekintek az életre. Megtanultam bátran szembenézni a minden napi kihívásokkal, és ami a legfontosabb, leküzdeni őket.

Hatalmas célokkal vágtam neki a 2020-as szezonnak, és megtiszteltetés, hogy Simon Tamás és a Royal Class pártfogol a terveim megvalósításában. Hálás vagyok érte!

A sport és a testmozgás fontosságának a népszerűsítése mellett egy másik nagy misszióm egy olyan érzékenyítő előadás sorozat, melyet Oláh Attila parakerékpárossal közösen és külön-külön is folytatunk. Ennek célja, a mozgássérültek életének bemutatása gyerekeknek és felnőtteknek, ezzel is elősegítve a fogyatékkal élők társadalmi integrációját.

Ezekkel a termékekkel készülök